Míg a hagyományos graffiti esetében festéksprayt használnak, addig az inverz graffiti lényege, hogy a felületről a legfelső réteget eltávolítva, a tiszta és piszkos felület kontrasztjaként jön létre az alkotás. A néhány éve divatba jött műfaj legismertebb képviselője az angol Moose (Paul Curtis) és a brazil Alexandra Orion. Ma már az Urban Communications (UC) ügynökségnek köszönhetően Magyarországon is vannak követői az új irányzatnak.

Bár a módszer furán hangozhat, ha jobban belegondolunk, ebben az esetben nem történik semmi törvénybe ütköző, mert csak a koszos, poros felületeket tisztítják meg. Az új utcai művészeti irányzatra a marketingesek is felfigyeltek, hiszen a város legforgalmasabb pontjai általában tele vannak tisztításra váró felületekkel, ahova ingyen ki lehet helyezni a hirdetést. Az új és szokatlan dolgok láttán pedig biztosan odakapja mindenki a fejét. Tehát összességében a módszernek amellett, hogy nulla a környezeti terhelése és eltávolítja a környezetszennyezés okozta mocskot, még komoly marketing értéke is van.
 

Így készült Moose által a

Smirnoff kampány:

Big Brother kampány:

 A műfaj másik jeles képviselője Alexandre Orion munkái általában figyelemfelkeltőek, arra hívják fel a figyelmet, hogy mennyire igénytelen vagyunk környezetünkre. Ezt tükrözi Sao Paulo egyik alagútjába készített több tucatnyi koponyát ábrázoló műve is.

Így készült:

Bár az inverz graffiti technikával létrehozott alkotások relatíve rövid életűek, új színfoltjai lehetnek az utcaképnek, akár mint művészeti alkotás, akár mint reklámeszköz.